Cikk: Egy kis “filozófia” ráérősöknek

Cikk: Egy kis “filozófia” ráérősöknek

Cikk: Egy kis “filozófia” ráérősöknek

Not available for purchase!
Comparison
To Favourites
Az alábbi anyagot vizsgabeugrónak kellett elkészítenem, s úgy éreztem, helye van itt is...

Kényelmesek figyelem, 4 oldal!

Azért választottam az alábbi fejezetet, mert összetett, sokrétű, és mondanivalóinak átérzése igazi elmélyülést igényel és a következő gondolatok megfogalmazására késztetett, amelyek itt összerendezett leírása egyben "nyereségem" is.

56. fejezet

Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek.

- Mester! Egy alkalommal azt kérdezted tőlünk, mi célt szolgál a tanulás? Azt feleltük, a mi tanulásunk a

helyes elvek megismerését szolgálja, szemben a kis emberek tanulásával, mely a haszonért van. A mi

tudásunk a helyes elvek tudása, ennek alapja pedig a helyes látás. Buddha tanításában inaskodva

megszereztük a helyes látás képességét, mely szabaddá tett bennünket mozgásunkban. Azóta nem ejthetnek

minket csapdába hamis képek, látomások, de elszakadtunk mindentől, távolról szemléljük mindazt, amiben

részt veszünk. Sem érzés, sem akarat nem köt bennünket a tárgyhoz, melyet helyesen kell megítélnünk. Ez

volt az egyetlen módja a helyes látás megszerzésének. Azt ígérted, ha ez megvan, máris az Úton járunk, s

könnyű lesz a járásunk. Idézted a régieket, akik azt mondták:

Az igaz Út nem oly nehéz,

Csak ne válassz és ne szeress!

Ha nem gyűlölsz és nem szeretsz,

Fényesség vár, felhő se lesz.

Egy lényeges kérdésről azonban megfeledkeztél, Mester! Miképpen leszünk egymással és Buddha

tanításával, ha nem választunk és nem szeretünk? - hangzott a kérdés, s a szerzetesek feszülten figyeltek Lincsi

apátra.

- Érdemes híveim! - kezdte válaszát Lin-csi. - Az efféle kérdések megválaszolására a buddhista

gondolkodásban kész minta szolgál. Olyan esetekben, amikor nincs saját megoldásom, s vén mestereim is

tanácstalanok, e mintát használom. E szerint: válasszatok is és szeressetek is, ugyanakkor ne válasszatok és

ne szeressetek. Tagadjátok választásotokat és szereteteteket, valamint ne tagadjátok választásotokat és

szereteteteket. Ezt írja elő tehát a szabály, és én jó szívvel ajánlom, hogy használjátok! - szólt Lin-csi apát,

majd széttárt karokkal hozzátette. - Az elme sem igazán tökéletes, a lélek sem igazán fényességes. Csak

nagyon szeretnénk, ha ilyenek lennének.

Indító helyzet: visszautalás egy korábbi kérdésre "Mi célt szolgál a tanulás?", valamint annak kifejtése.

Ez a kérdés önmagában provokatív, hiszen máshogy hangzana itt az ELTE berkein belül, és más töltetet kap a Buddhista kolostorban.

Az átlagember válasza: Bővítsük "tudásunkat", ismeretanyagunkat egy adott témában, váljunk e téma szakemberévé. Esetleg ismerjük meg dolgok működését, hogy ne vesszünk el a környezetünkben, mert a tanulás útján nyert információk segítenek az eligazodásban. Egyszerűbben a külső világ működésének megismerése irányuló figyelem és információ gyűjtés.

Az útkereső ember hozzáállása: az, amit tanulok (bármi legyen a téma), hogyan segít hozzá belső létem/lényem jobb megismeréséhez, megértéséhez, kiteljesedéséhez szem előtt tartva a rész és az egész folyamatos, együttes és különálló jelenlétét.

A választott fejezet (számomra) gyönyörűen végigvezeti az olvasót az útkereső ember tanulási folyamatának egyes nagyobb csomópontjain, amelyek a helyes elvek - helyes látás - szabad mozgás hármasán haladnak át.

Rövid leírásban elénk tárul, hogy az utca embere annak a rabja, amit maga körül lát, érzékel. Ez az ő valósága, ebben hisz, s ehhez igazodik. Utal az elme által gyártott "kényszerképzetekre", amelyeknek könnyen rabjává válik, s irányítása alá kerülhet. A buddhista szerzetes érti, és képes is elkülöníteni elméjétől a benne létező, s rajta keresztül megnyilvánuló, érvényesülő, tapasztaló éltető erőt. Amikor a szerzetes elsődleges törekvése a szellem anyagtól való elkülönítése, és ez tölti ki teljes figyelmét, akkor eltávolodik az agy által generált gondolatok eredményeként megszületendő érzések, valamint ennek következtében a test által adott reakciók hatásaitól. Azokat "érzékeli", de nem válik részesükké, csak "megfigyel".

Fenti bekezdésben leírt állapot elérése önmagában nagy kihívás egy átlagember számára, még akkor is, ha szerzetesnek vonul és azt a cél tűzi ki maga elé, hogy most "megvilágosodik" és Buddha útját fogja járni. Hiszen hányan gondolatuk rabszolgái, testi vágyaik rabjai és beidegződéseik, szokásaik, a kényelem, félelmem kiszolgáltatott "szalmakutyái". Csak az, hogy kiváljunk gondolataink folyamából, és tudatunkkal kiüljünk a partra már egy hatalmas lépést jelent a megvilágosodás útján. Látjuk a folyót, érezzük, hogy különváltunk tőle. Na de hány másodpercig? Amikor már megvan a "ki-beugrálás" rutinja, jöhet a megfigyelés: milyen gondolatból ugrok ki? Általában annál javasolt, amelyre ha megszokásból reagálok, annak következménye valamilyen "feszkós" helyzet lenne. Kedvenceink a dühkitörés, verbális agresszió, esetleg tettlegesség, vagy fordítva, benyeljük a megaláztatást, a más véleményt, megy a jópofi éssatöbbi.. És hol van akkor még a "felismerem-a-bepöccentő-helyzeteket", meg a "meg-tudom-állítani-a-robotpilótán-futó-reakcióimat" programok sikeres telepítése és futtatása -kérem szépen?

Feltételezve, hogy mindez a fenti fejtegetés már a napi rutin része, s sima ügy, gondolkodni sem kell rajta: a buddhista szerzetes elkülönül az öt körülvevő világtól, azt olyannak látja amilyen, olyannak is fogadja el, nem akar rajta változtatni, s "ha ez megvan, máris az Úton járunk s könnyű lesz a járásunk" hiszen

Az igaz Út nem oly nehéz,

Csak ne válassz és ne szeress!

Ha nem gyűlölsz, és nem szeretsz,

Fényesség vár, felhő se lesz.

Lin-csi apát szerzeteseinek ennél a pontnál már "sok volt" a könnyű út helyes értelmezése, hiszen a fentiek elérése is olyan kihívás, amelynek kevesen tudnak eleget tenni "egyből", és sokaknak egy élet sem elegendő ennek a "kis titoknak" a felfedezéséhez sem, nemhogy megértéséhez, elfogadásához, valamint alkalmazásához. Ezért feltették a tényleges kérdést:

Miképpen leszünk egymással és Buddha tanításával, ha nem választunk, és nem szeretünk?

Számomra a szerzetesek kérdése arról szól, hogy a földi világtól való teljes elkülönülés, a 3D-s valóság hatásainak kint tartása, arra való reakciók "semlegesítése" és/vagy bent tartása, mint a buddhista lét (cél)állapota a ki nem mondott harmadik kérdéshez vezet, hogy "Akkor minek is éljünk tovább, ha ennyi lenne a földi lét célja?" Az ember társas lény. Ha egyedül lenne, nem tudná mi ő, vagy azt hinné ő Isten. Az egyén a másikhoz viszonyítva fogja fel, hogy ő az egészből egy elkülönült rész, s a másik tükrében fedezi fel önmagát és jön szintén rá, hogy bár rész mégis egyben az egész is. Szeretni egyenlő megérteni, elfogadni, befogadni, átérezni, eggyé válni, újra elkülönülni és ünnepelni a mindent átfogó jelenlét tökéletes megnyilatkozását minden szinten és részletben. A választás minden pillanatban jelen van. Ha folyamatosan távol maradunk az e-világi emberi létet alapjaiban működtető elemektől, akkor hol itt az "élvezeti, aktív részvételi" tényező? A passzív jelenlét (elértem a buddha állapotot, s ebben maradok) vs aktív expanzió (buddha állapot elérése után visszatérek az aktív, de már tudatos életbe új tapasztalatokat keresve, megélve, de már egy tudatos buddha szemléletű hozzáállás mentén).

Lin-csi mesteri válasza a közvetlen és az általam követettnek vélt kérdésekre a használd a "buddhista gondolkodás mintát" volt, ami jokerként bármikor előrántható a tarsolyból, mikor még a mester(ek) sem biztos(ak) a válaszban. E szerint:

..."válasszatok is és szeressetek is, ugyanakkor ne válasszatok, és ne szeressetek. Tagadjátok választásotokat és szereteteteket, valamint ne tagadjátok választásotokat és szereteteteket."...

Ez a kijelentés a következő képet hozta be lelki szemeim elé: lótuszülésben ül a buddhista szerzetes egy hatalmas érme harmadik oldalán (tudjuk, az a nagyon keskeny, néhány milliméteres rész). Tőle balra a "szeretek és választok", míg jobbra a "nem szeretek és nem választok" érem-oldal látható. Buddha állapotából érzékeli mindkét oldalt. Lassan feláll és elkezd az érem harmadik oldalán előrefelé sétálni, s az érme gurulni kezd. Ha figyelmét balra helyezi balra fordul, ha jobbra, akkor jobbra, ha közepre, akkor megmarad semleges "módban", ha jár akkor tevőlegesen ha ül, s az érmem mozdulatlan akkor, konkrét tettek nélkül.

A választás szabad és tudatos.

Lin-csi az alábbi mondattal zárja reggeli beszédét: ..."Az elme sem igazán tökéletes, a lélek sem igazán fényességes. Csak nagyon szeretnénk, ha ilyenek lennének." Gondolatmentem tükrében ez a kijelentés szólhat akár arról is, hogy a fenti paraméterekkel rendelkező s élére állított érmén megállni, és rajta egyensúlyozva folyamatosan fenn-, illetve megmaradni egy újabb kihívás az elme és a lélek egyidejű és egymásra ható jelenléte és a külvilág folyamatos hatás-kölcsönhatás játszmái mentén a tökéletességre (egyensúly) törekedve.
Recommend
Print
Question about the product
Info
Article No.
cikk_06